Hurcigyerek nélkül is egymásra találunk

Az egyik délelőtt épp a bolt felé sétáltunk Mesivel (ő is sétált), amikor szembe jött velünk egy hurcianyu.

Messziről láttam, pedig nem is volt vele gyerek. Csak éppen a csatosa a derekára csatolva lógott dologtalanul. Nézem, nézem, nyilván nem hátizsák. Vigyorogtam is, mint a tejbetök. Aztán, amikor mellénk ért, akkor láttam, hogy nem is akármilyen csatos, hanem Natibaby Starry Night kendőből készült Maraya.

Csak képen láttam eddig ezt a gyönyörűséget. Oda is szóltam, hogy milyen szép csatos. És beszédbe elegyedtünk. Még azt is felajánlotta, hogy próbáljuk fel. De Mesi nem akarta... aztán bemutatkoztunk egymásnak. Gyorsan ki is derültek mindenféle összefonódások, hogy persze, ismerjük egymás nevét innen-onnan, hurcis csoprotok, blog (Judit blogja: Potyautassal a kéken), stb. Közös ismerősök, pl. egyszer-kétszer a batyus túra mamik&papik szervezésében túráztak már együtt a legjobb barátnőmmel és a kisfiával.
Kicsi a világ, kicsi a hurcis világ!