Tegnap megint elöntött valami hordozó-mánia. Az egész ott kezdődött, hogy el akartam adni az egyedileg készíttetett mei-taiunkat. Már régóta árultam. Most végre egy anyuka jelentkezett rá, elvitte próbálni.
Tegnap aztán megkeresett azzal az ötlettel, hogy kéne neki a mei tai, elcserélném-e egy Fidella karikás kendőre. Naná! Nem sokat gondolkodtam.
Aztán megláttam egy nagyon szép, gravírozott, fa kulcstartót.
Rendeltem is belőle párat a GraVini Fa Design-tól.
Csak mert olyan szép, olyan kedves, csupa ölelés, csupa szeretet.
És ezen a gyönyörű mintán felbuzdulva még egy hurcis tetováláson is gondolkodom. Igen. Mert nagyon szép, nagyon fontos korszaka volt ez az életünknek drága kicsi lányommal, Emesével.
U.i.: kedves, hűséges olvasóim, azért ne csüggedjetek, lesznek még hurcis posztok is, rengeteg vándor és teszter élményének megírása vár még rám és a blogra!
Tegnap aztán megkeresett azzal az ötlettel, hogy kéne neki a mei tai, elcserélném-e egy Fidella karikás kendőre. Naná! Nem sokat gondolkodtam.
Aztán megláttam egy nagyon szép, gravírozott, fa kulcstartót.
Csak mert olyan szép, olyan kedves, csupa ölelés, csupa szeretet.
És ezen a gyönyörű mintán felbuzdulva még egy hurcis tetováláson is gondolkodom. Igen. Mert nagyon szép, nagyon fontos korszaka volt ez az életünknek drága kicsi lányommal, Emesével.
U.i.: kedves, hűséges olvasóim, azért ne csüggedjetek, lesznek még hurcis posztok is, rengeteg vándor és teszter élményének megírása vár még rám és a blogra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése