2016. január 20., szerda

Sálam, sálam, karikásom

Örömteli volt az az ösztönös előrelátás, hogy sálként ma a kedvenc karikás kendőmet kötöttem a nyakamba a délelőtti kiruccanásunkhoz...


...mert így értünk haza:
...a már hordozódni nem nagyon akaró nagylánnyal.

Egyébként pont mostanában vettem észre Mesinél, hogy jóval többször kéri fel magát az ölembe, karomba. Ha úgy hozza a szükség, hogy hurcival indulunk útnak (sajnos nagyon nagyon ritkán hozza már úgy a szükség), akkor rettenetesen élvezi, imádja, egyszerűen odavan érte.
Persze a dolog gyökeresen átalakult - úgy érzem, véglegesen -, hiszen ezek a kis töltődések röpke percek alatt megvannak, aztán megy is tovább önálló útjára.
De a lényeg, hogy még mindig jó anyához bújni, és ez nekem is igazi energiabomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése