Először tapasztaltuk meg a kéziszövés csodáját, amikor kipróbáltuk az AndalGOt idén januárban. Nagyon jó érzés egy ilyen finom kendővel hordozni.
Az AndalGO névvel még aránylag kezdő hordozóként találkoztam először. Az első hosszú kendőmet kerestem éppen. Akkor még nem feltétlenül hittem abban, hogy speciálisan szövött cuccra van szükség a hordozáshoz. Abban meg pláne nem hogy drágának kell lennie. Akkor még a 15 ezer forintot is drágának gondoltam.
Jártam a méteráru boltokat, bízva abban, hogy találok valami jó kis szövetet, amit majd szépen itthon beszegünk, és ennyi, 5-6 ezer forintból lesz valami szépséges cuccom. Kezdtem körüljárni a témát, tájékozódni, hogy milyen anyag a megfelelő. Kerestem, kerestem, de még hasonlót se találtam.
Aztán valahogy a nagy keresgélés közben eljutottam a Belvárosi Szövödébe. Mert az az őrült ötletem támadt, hogy hátamon a babámmal majd én szövök magamnak kendőt. Akkor ezt komolyan is gondoltam. Ma már csak röhögök ezen. Viszont ott nagyon segítőkészen álltak a bolondos anyukához, és az AndalGO-hoz irányítottak.
Fel is vettem a kapcsolatot Bettinával, de mivel én csak filléreket szántam a dologra, így nyilván nem sikerült üzletet kötnünk.
Aztán teltek, múltak a hónapok, egyre több kendőmárkát ismertem meg, elkezdtük a vándorozást, próbáltunk, kluboztunk, és a XI. kerületi klub jóvoltából hozzájutottunk egy AndalGOhoz. Azóta tudom, hogy igazán megéri az árát. Az egyik legjobb kendő, amivel Mesit hordoztam. És persze gyönyörű. És finom. És...
Felháborító, de mindössze ezt a két képet lőttem róla... valahogy még egyszer hozzá kell jutnom egy AndalGOhoz.
Az AndalGO névvel még aránylag kezdő hordozóként találkoztam először. Az első hosszú kendőmet kerestem éppen. Akkor még nem feltétlenül hittem abban, hogy speciálisan szövött cuccra van szükség a hordozáshoz. Abban meg pláne nem hogy drágának kell lennie. Akkor még a 15 ezer forintot is drágának gondoltam.
Jártam a méteráru boltokat, bízva abban, hogy találok valami jó kis szövetet, amit majd szépen itthon beszegünk, és ennyi, 5-6 ezer forintból lesz valami szépséges cuccom. Kezdtem körüljárni a témát, tájékozódni, hogy milyen anyag a megfelelő. Kerestem, kerestem, de még hasonlót se találtam.
Aztán valahogy a nagy keresgélés közben eljutottam a Belvárosi Szövödébe. Mert az az őrült ötletem támadt, hogy hátamon a babámmal majd én szövök magamnak kendőt. Akkor ezt komolyan is gondoltam. Ma már csak röhögök ezen. Viszont ott nagyon segítőkészen álltak a bolondos anyukához, és az AndalGO-hoz irányítottak.
Fel is vettem a kapcsolatot Bettinával, de mivel én csak filléreket szántam a dologra, így nyilván nem sikerült üzletet kötnünk.
Aztán teltek, múltak a hónapok, egyre több kendőmárkát ismertem meg, elkezdtük a vándorozást, próbáltunk, kluboztunk, és a XI. kerületi klub jóvoltából hozzájutottunk egy AndalGOhoz. Azóta tudom, hogy igazán megéri az árát. Az egyik legjobb kendő, amivel Mesit hordoztam. És persze gyönyörű. És finom. És...
Felháborító, de mindössze ezt a két képet lőttem róla... valahogy még egyszer hozzá kell jutnom egy AndalGOhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése