2015. július 30., csütörtök

Oscha love

Talán a második Oscha, amit próbálok, az első, ami a sajátom. És nem csak egyszerűen gyönyörű.

Aggódtam kissé, és kaptam egy-két kisebb infarktust is, amikor kibontottam és először kézbe vettem. Mégis gyorsan nagy lett a szerelem. Mert ezzel a kendővel öröm hordozni.

Az egész azzal kezdődött, hogy amióta ilyen sokat próbálunk mindenféle kendőt, megfogadtam, hogy nem veszek vaktában. Vagy legalábbis volt egy efféle elhatározás valahol a tudatom legmélyén.
Aztán vettem vaktában egy Oschát gyorsan. Aggódtam is miatta. De annyira szép volt, hogy nem tudtam neki ellenállni. Meg is jött szépen a csomag, kibontottam. Huh, hát nem mondom, hogy pihe-puha, meg ez aztán majd megköti magát. Bitang egy darab. Olyan a tapintása, mintha lenes lenne legalábbis. Pedig nem az.
Dupló sem jött ki belőle. Kipróbáltam ezért egy rövidebb kendőhöz való duplót, amit viszont nem szeretek kötni, mert annyira nem tart jól szerintem. No, el is indultunk így. Hát jól tart. Mesit mintha hozzá betonozta volna a hátamhoz.
Amúgy tényleg olyan, mint egy lenes kendő. A csomót megkötni felér egy durva edzéssel és kész ínhüvely gyulladás, de ha sikerül, tart is, meg a súlyt is nagyon jól eltünteti. Szóval megéri, na!
Úgyhogy Oscha love!

Így kötöm, csak nem 4-es kendővel:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése