2015. augusztus 17., hétfő

Így kezdtük

Ahogy ígértem, itt az első hordozós képünk Mesivel. Mi sem profin kezdtük. Senki ne próbálja utánunk, rossz, kényelmetlen és még veszélyes is.

Így utólag belegondolva, fogalmam sincs, miért épp ezt a kötést néztem ki a Nandu füzetéből, hiszen nem túl egyszerű megcsinálni. Illetve tudom. Be volt jelölve néhány kötés rajta. Ez volt közülük az első. Előre megkötött fajta, ha jól emlékszem... (kikeresve a füzetből:) pontosabban, előre meg van kötve a kendőn egy csúszócsomó, aztán egyébként ugyanúgy kötözgetsz, mintha az nem is lenne. De mivel a használati utasítás úgy kezdődik, hogy "Bújtasd át a fejed és az egyik karod a megkötött kendőn", nyilván baromi egyszerűnek tűnik, ha csak bele kell bújni. A többihez képest legalábbis. Pedig nem az.
Már az első néhány percben érezhető, hogy a kötés instabil, hiába van a bébi feje a kendőben, azért az bőven nyeklik-nyaklik, tehát sokszor kellett tartanom. Vagy úgy belesüllyeszteni a kendőbe, hogy eltűnt benne, de akkor attól féltem, hogy nem kap levegőt.
Néhányszor ezt a kötést még megpróbáltam, amiből egyértelműen kiderült, hogy nem lehet jobban megkötni. Minden alkalommal pont ugyanolyan béna lett. Aztán rászántam magam, hogy szépen szétszedjem a szuperül megcsinált csúszcsomót, és valami más kötés után nézzek.
Internet, youtube - szerencsére ez volt a következő lépés. Ami rávitt arra, hogy a világhálón keresgéljek, az volt, hogy a Nandu füzet nem említi a bizonyos kötéstípusoknál, hogy melyik való újszülött hordozására. Ezt nagyon köszönöm is nekik. Mert így kutatni kezdtem. És fejlődni....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése