Kendő vs. csatos

Nehéz kérdést kaptam fészbúk oldalamon egy kedves, ismeretlen ismerős anyukától. Nem hagyhatom válasz nélkül, úgyhogy megpróbálkozom a szinte lehetetlennel.
A kérdés egészen pontosan az volt, hogy kendő-é vagy csatos, melyik a jobb, lehet-e egyáltalán dönteni.

Júniusi sztess-fotóm

Balról: hurcik, kendők, vándorok oszlopa 

Rögtön azzal kezdeném, és leszögezném, nem vagyok hordozási tanácsadó, nem tanultam annak, tehát nem vagyok szakember. "Csak" egy anyuka, aki a kezdetektől fogva imádja hordozni a kicsi virágoskertecskéjét.
Nem szeretnék senkit megvezetni, "rossz" tanácsot adni, így nem is fogom ezt tenni, csupán a saját tapasztalatomat írom le ez ügyben. Tehát ez nem követendő példa. Csak egy történet. A mi sztorink. A fotók is inkább mókásak lesznek, amik még a kezdő hurcimamiról készültek.
Rögös utat jártam be. Hosszú lesz!

Illetve, elsőként itt vannak a rövid válaszok, aztán jöhet a kifejtés.
Nekem kendő (most már; nem volt mindig így), de ez ízlés kérdése. Hasonlat: a csirkepörköltet szereted jobban, vagy a dobos tortát?
Egyik se jobb a másiknál, mást tudnak, és más érzés velük hordozni.
Ergo: nem lehet általános döntést hozni. :-D

Most pedig következzen a hardcore rész! Hagyok időt, olvasónaplót csak egy hét múlva kérek. 

A húgomtól kaptam egy Nandu kendőt, azzal kezdtem Emese hordozását, itthon, (császár után), amikor kb. két hetes volt (2014. márciusában). Nem erőltettem meg magam, vigyáztam, és inkább csak próbálkoztunk, ismerkedtünk a dologgal. A hivatalos Nandu füzetből tanultam. Az első kötésemről később lesz fényképes poszt, ezt itt most hagyjuk. ;-) Viszont sokat nézelődtem, keresgéltem, olvasgattam a Babahordozás - kérdések és válaszok fészbúk csoportot, így hamar rátaláltam egy hozzávetőlegesen jó útra. A kendőm viszont rövidnek bizonyult, illetve, elég macerásnak is éreztem a kötözgetést (leginkább a háti hordozásra gondolva). De érdekes módon a kedvem nem ment el tőle, gyakorolgattam szorgalmasan. Viszont közben mégis szemezgetni kezdtem a csatos hordozókkal. Meg egy új, hosszabb, szebb, csakazenyém kendővel. Hamar elkezdtem mutatni a függőség nevű komoly betegség tüneteit.
Először a csatos lett meg (kb. augusztusban). Ezt főként háti hordozáshoz terveztem használni. És kb. már fél évesen beleraktam Mesit. Ez egy NaturBaba csatos hordozó volt.

Bár előtte nem próbáltam, mégis sikerült beletrafálnom a tutiba. Az egyik legkényelmesebb volt, amit valaha használtunk.
Aztán megvettem az első saját kendőnket, Little Frog Ruby-t (kb. szeptemberben). Erősen az elöl hordozási kor végén. (Az LF megtalálásának is van egy igen hosszú sztorija - új poszt lesz.)

Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy kendővel hátra kössek, így Ruby-t kicsit sajnáltam, és féltem, néhány hete lesz csak nálunk az új kendőnek. Közben megismertem más hordozókat is, mei tai, kendős, nem kendős, pod, stb. És éreztem, hogy azért a csatos (és az egyetlen hosszú kendő) még nem a vége lesz nálunk. Sőt, kezdett kialakulni és egyre erősödni bennem a vágy, hogy mindenféle-fajta hordozónk legyen.
Így következett rövid úton a mei tai, amit már alapos utánajárás és rövidebb próbák után kendőből, konkrét elképzelésekkel varrattam. Szintén NaturBabával, nagyjából október végére kaptam kézhez. 

És... jöttek a vándorok. Félcsatosok, csatosok, podok, onbuk és kendők, kendők, kendők és még kendők. Anonim függők és High end csoportok.... lejtő, majd szakadék.
Egyre többet kendőztünk, főként vándorokkal. Volt szerencsém még 400-500 euró értékű kincseket is próbálni. (Hamarosan újabb poszt lesz a kendők értéke témában.) Persze akkor már javában háton is.
Mostanra a rengeteg vándor, kölcsön és teszter cucc kipróbálása után, én egy szupi kis kendőre voksolok, jó hosszúra (5 m) és egy jól begyakorolt duplóra. Bezony.
De!
Merem állítani, hogy még egy batyuval se próbálkoztam volna meg, ha a viszonylag egyszerűbben használható csatossal illetve mei tai-jal nem tanultam volna meg magabiztosan hátra tenni és onnan levenni a kislányomat. Tehát tulajdonképpen a jó duplóhoz nekem a csatoson keresztül vezetett az út.